Ajándékozz mesehősöket
Gyerekeknek ajándékot vásárolni nagyon könnyű feladatnak tűnik, hiszen rengeteg lehetőség közül tudunk válogatni. Aztán amikor arra kerül a sor, hogy ténylegesen ki kell választanunk valamit, ami szép is, jó is, hasznos is és még a gyerek is örül neki, na akkor már kezdjük érezni a nehézséget a dologban.
A mesehősök örök kedvencek, kinek melyik, de az biztos, hogy van legalább egy kiemelkedő közöttük. Ha ebből indulunk ki, akkor egészen biztosan nem fogunk bakot lőni.
Egy kis visszatekintés
Egy darabig ugyan szórakoztató volt kisgyermekként a Kockás fülű nyúl, a Sebaj Tóbiás, vagy a Varjúdombi mesék, de egy idő után a hat-hét éves gyerek ennél többre vágyik – meg akarja menteni, vagy éppen le akarja igázni a világot. Ehhez szükség volt először is néhány angol/német nyelvű csatornára, (akkoriban ezek még nem voltak szinkronizálva) meg persze lézerkardra, gyáva tigrisre, hercegnő ruhára, ami egy csapásra az univerzum legszebb, legbátrabb hősévé változtatott minket.
Kellett hozzá szupererő, mindent elsöprő hatalom, mágia, és még további felsorolhatatlan mennyiségű dolog, de főleg képzelőerő. Az akkori világban szeretett tévénk mellett volt egy másik kulcsfontosságú tájékozódási csatornánk a jó és a gonosz erők összecsapásairól, ez pedig a képregény és a könyv. Onnantól kezdve, hogy tudtunk olvasni, különféle eszközökkel próbáltuk rábírni szüleinket az aktuális lapszám megvételére (ehhez a lehetőségeink széles viselkedéspszichológiai spektrumon mozogtak, az érzelmi zsarolástól az apokalipszis eljövetelét kilátásba helyező hisztiig).
Igen, valaha voltunk mi is gyerekek. A szüleink pedig (a mai énünkhöz hasonló) rezignált sóhajjal nyúltak a pénztárcájuk után (essünk túl rajta alapon), és vették meg nekünk aktuális hóbortunk tárgyát, mi pedig a parádés színészi alakítás után a legtisztább gyermeki örömmel estünk neki a frissen kapott ajándéknak.
A jelenkor – hősök és antihősök mindenütt
Mi változott azóta? Képregény és rajzfilm helyett óriási lapostévén nézzük, ahogy Aquaman és a Black Manta püföli egymást, vagy épp Hulk egy óriás fenefarkast leránt magával egy rendkívül magas, világok közti hídról. Persze fülessel hallgatjuk, mert a gyerek alszik, és várjuk az időt, amikor már vele együtt nézhetjük a nagy világmegmentéseket.
Ugyan jelentős „technológia fejlődéssel”, de gyermekkorunk hősei és gazfickói velünk tartottak egész életünkön keresztül. Ha valaki rákattant egyszer erre, onnantól kezdve szinte lehetetlen elengedni. Pont olyan, mint a pukkanós bubifólia vagy – valljuk be egymás közt – mint a legózás. Amikor annyira belemerülünk az építésbe, hogy észre sem vesszük, hogy a gyerek már rég nincs mellettünk.
Titkon saját álmainkat is megvalósítjuk azzal, hogy akár Marvel, akár DC hősökkel kapcsolatos cuccokat ajándékozunk a gyerekeinknek. Azért egy Batman-es vagy Minnie egeres tolltartót villantani milyen menő lett volna az osztályban anno? Vagy látványosan kipattintani szünetben az iskolapadra egy Amerika Kapitányos fém termoszban a tejeskávét a kakaóscsigához? A lányos apukák pedig egész biztosan elégedetten indítják útnak a szemük fényét egy Wonder Woman-es táskával a művészi tornára.
Nemcsak a szuperhősöké a világ…
Azért a jó és a gonosz örök harca mellett szerencsére máig népszerűek maradtak gyerekkorunk egyéb kultikus figurái is, mint a Disney által megálmodott klasszikus mesehősök (például Mickey egér, nomeg hakuna matata). Ezeknek a szerethető figuráknak a száma pedig nőttön nő, csak győzzünk velünk lépést tartani, na és győzzük nézni a kedvenc rajzfilmet egymás után hatszor-hétszer ha kell.
Vajon hány szülő fejében zeng naphosszat, hogy „Legyen hóóóóó! Legyen hóóóóóó, még sose’ volt hasonlóóóó! ” – a mindössze néhány száz órás hallgatást követően? Hány anyuka „épített” már Elzát farsangra? Hány apuka alkotott már (titkon büszkén) Harley Quinn frizurát?
A Harry Potter őrület újra és újra végigsöpör a bolygónkon, magába szippantva a fiatal (és sokszor az idősebb korosztályt is, mert ugye a legós példához hasonlóan – „a gyerek miatt” képben kell lenni ezzel is).
A fölnőttek szuperképessége
Ha visszatérünk a fantáziavilág(ok)ból a kietlen valóságba, és az asszony “kiküld” minket befaragni a fenyőt a talpba, őszülő halántékunk ellenére a kisbaltánk isteni hatalommal felruházott erővel sújt le, akárcsak Thor legendás pörölye. Az, hogy nosztalgiázhatunk és a jelenkor technikai vívmányaival 4K-ban nézzük gyermekkorunk hőseit, azt jelenti, hogy az akkor szerzett emlékeink, élményeink tovább élnek bennünk.
Az aprónép pedig megérdemli, hogy saját gyermekkorunk egy kicsit „upgradelt” verzióját kapja. Az, hogy ugyanolyan, vagy még boldogabb gyermekkoruk lehessen mint nekünk volt, kizárólag a mi „hatáskörünk”.
A mesék, a különféle világok szerethető (és nem szerethető) figurái talán még jobban részei az életüknek, mint anno a miénknek voltak. Ha az ünnepek közeledtével tanácstalanul böngészed ajándékötlet után kutatva a netet, ne feledkezz meg a mesehősökről, akik most is meg fognak menteni a szorult helyzetből.
