Méhviasz, nemcsak a méz a kaptár kincse

Nemcsak a méz a kaptár kincse, hanem a méhviasz is!

Míg a hagyományos viasz faggyúból vagy paraffinból készül, addig a méhviasz tisztán a méhek ajándéka, hiszen a kis rovarok ebből az anyagból építik fel a kaptárjukban található, hatszögletű sejtekből álló lépeket. A méhviasz azonban nemcsak gyertyaként használható, kozmetikumként, de akár a mindennapi élet kiegészítőjeként is bevethetjük!

Mióta az emberiség létezik, használja a természet erőforrásait.

Arra az őskori barlanglakó hamar rájött, hogy a vadméhek kaptáraiból édes és értékes mézet lehet csenni, de a méhviaszt csak később kezdte el használni. Mégis, sokat kellett várni ahhoz, hogy a civilizáció elég fejlett legyen ahhoz, hogy magas szinten tudja alkalmazni a fiatal méhek által termelt váladékból létrejövő viaszt.

Méhviasz

Méhviasz alkalmazása igen sokrétű lehet.

Az ókorban, főleg Egyiptomban, nagy keletje volt az értékes méhviasznak, sok területen használták, például a balzsamozásnál, de az egyes, papiruszra írott okmányokat is ezzel védték meg a nedvességtől.

Sőt, ékszerek és használati tárgyak készítése során is felhasználták ezt a nemes anyagot.

A görögök és rómaiak is rajongtak a méhviaszért, ahogy a kínaiak is, bár ők egészségvédő és szépségápoló tulajdonságai miatt rajongtak érte.

Idővel a katolikus egyház is nagy méhviasz felhasználóvá vált, hiszen egy időben a templomokban csak ilyen gyertyákkal lehetett világítani. Nem meglepő, hogy sok apátság saját méhészettel rendelkezett, ami biztosította az ehhez szükséges viaszmennyiséget.

Méhviasz

Méhviasz

Miről ismerhető fel a méhviasz?

A tiszta méhviasz tapintásra rugalmas, sárgás-barnás színű anyag, a színét annak köszönheti, hogy a méhek a friss, fehér viaszt megrágják, hogy feldolgozhatóvá váljon a számukra és ekkor virágpor is kerül bele.

Az olvadáspontja viszonylag magas a gyertyaviaszhoz képest, hiszen 62-64 Celsius fokon válik folyékonnyá, ezért gyertyaként sokkal tovább ég.

Ebben az állapotában elegyíthető zsírokkal és olajokkal, így különböző termékek készíthetők belőle, mint a szappan, nyomdafesték, pecsét, de akár borotvaszappan is.

A sajtok felületének bevonására is gyakran használtak korábban méhviaszt. A kertészek a frissen metszett ágakat még mindig ezzel a természetes anyaggal zárják le a baktériumok és kártevők elől.

A méhviaszt a zsíroldó szerek feloldják, de emulziókban stabilizáló hatása miatt alkalmazzák. Filmképző tulajdonsága manapság igencsak közkedveltté tette a méhviaszt a környezettudatosan élők körében is. Segítségével vízhatlan, mégis szellőző csomagolókendőket lehet készíteni, melyek hosszú időn át újra és újra használhatóak. Felületkezelőként fából készült bútoroknál, de ablakkereteknél, ajtóknál és padlóknál is bevethetjük a méhviaszt.

Méhviasz

Méhviasz

Méhviasz a bőrápolásban

Ahogy már említettük, a méhviasz tökéletes összetevője egyes kozmetikumfajtáknak. Bár nem szívódik fel a bőrben, egy vékony filmréteget képez, amelynek segítségével elkerülhető annak kiszáradása.

Emellett serkenti a sejtregenerációt és a sebgyógyulást, csökkenti a gyulladásos folyamatokat. Antibakteriális hatásával a pattanások elleni harc egyik legjobb összetevője.